– Mikor jöttem rá, hogy meleg vagyok? Kb 14éves lehettem
– Hogyan? Miután szakítottam az első nagynak vélt szerelmemmel.
– Sosem gondoltam rá korábban? Dehogynem…
– Visszatekintve mikori az a legkorábbi emlék, amikor a homlokomra csapok, és elkiáltom magam: hmm mélyen mindig is de talán mikor sulit váltottam.
-Hogyan próbáltam feldolgozni? erre nem elég egy mondat,de talán egy óra se..
Tisztában vagyok vele, hogy egyeseknek ezt nem kell “feldolgozni”, így van és kész, mit kell ebből drámát csinálni?! Nos, bárcsak ilyen lennék… de nem vagyok. Én ugyanis a túlaggódás, a belebetegedés, a mindent pontról-pontra megtervezés és a drámázás nagymestere vagyok. Tehát elég sokkoló volt szembesülnöm azzal, hogy nem olyan lesz az életem, ahogy én azt pontról-pontra megterveztem…Aztán itt jön a forduló pont.. Nem éreztem magam jól akkor ha csak egyik fél mellett lehettem.Nekem kellett mindkettő örök faló vagyok..Persze hűséges (illetve már pár éve ezt mások is tudják bizonyítani :))
Viszonylag korán rájöttem, hogy nem érdemes a “miérteken és hogyanokon” őrlődni. Mert erre egészen egyszerűen nincsen válasz. Anélkül, hogy a homoszexualitás biológiai és lelki(?) okairól írnék, le kell szögeznem, hogy nem vertek, nem csúfoltak, de suliba főleg középsuliba kirekesztettek(többszörös pánikroham alakult ki)(később idegi epilepszia). A szüleimmel és a testvéremmel szuper a viszonyom, de ettől függetlenül még nekik is nehezebben nyíltam meg.. Pedig volt aki már nálam hamarabb is tudta a dolgokat.
Rengeteg hobbim volt de sokszor csak az esett jól ha beülök a táncterembe suli után és ülök vagy épp táncolok.. Vagy alszok.. olyankor legalább nem dolgozik az agyam.
Esetleg,ha megtetszett a cikk megköszönöm a megosztást valamint ha több bejegyzésemet szeretnéd látni nézz szét az ajánlóban, hátha megtetszik valamelyik.
A face oldalamat Itt találod.
Szívesen várom a leveleket kérdéseket és kéréseket is.