Nem fogom megváltoztatni a személyiségem, nem leszek kedvesebb vagy közvetlenebb, nem leszek kevésbé lelkis sem, de a gondolkodásmódomon igyekszem változtatni. Gyakorlatilag egy jó ideje vagy a múlton, vagy a távoli jövőn rágódom. Ó, milyen rossz volt nekem, illetve ó, milyen rossz lesz nekem (gyerek, család, munka). Az oké, hogy sajnálom magam azok miatt, amik történtek, de hogy amiatt is, ami még meg se történt… Elég abból, hogy van múltam és egy képzeletbeli jövőm, de a jelent nem élem meg. A jövőt jelenleg ugyanúgy el kell engednem, mint a múltat. Persze a problémák továbbra is valósak, de bőven ráérek majd akkor foglalkoznom velük, ha aktuálisak lesznek. Ráadásul most még az is jó érzéssel tölt el, ha arra gondolok, hogy ezekkel a problémákkal még foglalkoznom kell, mert az azt jelenti, hogy mégiscsak olyan életem lesz akkor, mint amit elképzeltem magamnak.
Korábban nem hittem abban. hogy valóban érdemi segítséget nyújthat egy pszichológus, bár akkor a lelki problémákban sem hittem. De amikor eljutottam odáig, hogy eldöntöttem: elkezdem, akkor már biztos voltam benne, hogy menni fog, és sokkal erősebben jövök majd ki abból a szobából, mint ahogy bemegyek. Most először nem féltem, hogy csalódni vagy sérülni fogok.
A nyolc hét letelt egyik szemem sír a másik pedig nevet..de leginkább a nevetést látom magam előtt.
Már nem sírok ok nélkül semmin vagy okkal se.. Boldog Vagyok!
A jelenem pedig nem arról szól, hogy keresem a másik felem, hanem arról, hogy sikeres legyek, kiegyensúlyozott, hogy majd egyszer alkalmas legyek egy olyan jövőre, amihez minden embernek joga van, és amit mindenki megérdemel.
És akkor lássunk egy ütemtervet, mert semmi sem történhet úgy, hogy nem én irányítom… 🙂
Esetleg,ha megtetszett a cikk megköszönöm a megosztást valamint ha több bejegyzésemet szeretnéd látni nézz szét az ajánlóban, hátha megtetszik valamelyik.
A face oldalamat Itt találod.
Szívesen várom a leveleket kérdéseket és kéréseket is.